1.rész

Anyám ragaszkodott hozzá, hogy ő vigyen el az egyetemre.Én tényleg nem akartam, bosszantóan szar érzés, amikor látom, hogy sír miattam. Meglepő, hogy egész autóúton meg sem szólalt.A zene halkan szólt, ami megnyugtatta az idegeimet. Az ablakon kandikáltam ki az autóból, csodáltam a pálmafákat és a virágokkal díszelgő bokrokat, mik mentén emberek sétálnak, Megláttam a táblát.
Floridai Egyetem.
Leparkoltunk egy üres helyre, kiszállt az autóból majd, becsapta maga mögött az ajtót. Mi a problémája? Jézusom.
- Kifelé a kocsiból Stephy!-kiáltott az autó mögül.
Utálom ezt a bece nevet. Kikészít mikor így hív. Miért nem szólít a nevemen. Stephanie , az sokkal , de sokkal jobban hangzik. Engedelmeskedtem neki, és kiugrottam a kocsiból.Nem tartott sokáig, amíg kiszedtük a kocsiból a cuccaim, mert csak a ruháim, és néhány egyéb szükséges dolgot hoztam. Megragadtam a bőröndöm, és két közepes méretű dobozom. Így sétáltunk a campus felé, a lányok részére. Már kéjesen bámultam a különböző fiúkat. Valószínűleg csak szeretnének bejutni a lányok nadrágja alá. amit én nem tervezek, hogy ezek közül bármelyikkel is az ágyban találjam magam. Látom az undorító, perverz fejüket, ahogy lábaimat pásztázzák.
- Már majdnem ott vagyunk-néztem anyámra.
Aki úgy tűnt fáradt, ahogy át vette tőlem a poggyászom, és majdnem elejtette. És ideges, hogy a szobatársam valamiféle gyilkos, vagy netán-tán priusza is van, vagy talán ő is csak egy átlagos diák. Két kézzel fogtam a kilincset, és benyitottam a szobámba. Az új szobatársam szembefordult velem. Gyönyörű hosszú barna haja, és alapvetően tökéletes arca van. Egy átlagos, ártatlan lánynak véltem.
- Hey Natalie vagyok!-csiripelte izgatottan, majd megölelt.
- Staphanie vagyok örülök a találkozásnak.-mosolygok rá.
Ezután már nem beszéltünk. Anyámmal leraktuk a cuccaimat az ágyra. Elindultam le vele a kocsijához.
- Hiányozni fogsz!-zokogta.
- Te is. Már most hiányzol.- mondtam, és megöleltem.
Próbáltam vissza tartani visszatartani a könnyeim, több-kevesebb sikerrel. Anya beült a kocsijába, majd becsapta az ajtót. Néztem, ahogy a fehér Mercedes elhajt, majd már csak a távolba bámultam. Elindultam vissza az új kollégiumomba. Bementem a szobába, és a szemem elkerekedett. Egy srác Natalien terült el, és hevesen hevesen falták egymást. Kibaszott durva. Megköszörültem a torkom., ezzel felhívva a figyelmet arra, hogy már nem ketten vannak a szobába. Mindketten kínosan pillantottak rám.  A srácnak barna haja, és világos kék szeme volt. Mindketten felálltak. És a srác egyenesen elém állt.
- Nem tudtam, hogy vissza jössz, sajnálom.- motyogta Natalie.
Nevettem, hogy milyen zavarodottan néznek rám. De ez az én szobám is, szóval nem kéne ezt csinálniuk, legalábbis ne itt, vagy ne előttem.

-Megértelek.-nézett rám

Megölelte Nataliet,és végignéztem karján.Megfigyeltem minden tetoválását.A csészét, a szarvas fejet,a pálcikaembert gördeszkával.Mindegyik egy random,nem megfontolt tetoválás,az én szemszögemből.Remélem,hogy a srác tudja,hogy a tetoválások állandóak.Éreztem egy erős fájdalmat a kezemen.

-Ow.-szisszentem fel

-Ne bámuld.-nevetett Natalie-Ő Louis.-mutatta be a srácot

-Hello szivi.-hangja nagyon aranyos volt

Biztosra veszem hogy Brit.Millió kérdés cikázik a fejemben.

Miért jött Amerikába?Milyen Anglia?Amerika vagy inkább Anglia?-cikáztak a kérdések a fejemben,és még több ezer

Végül szó nélkül elhagytam a szobát.Újra egyedül hagyva őket.Natalie nem is olyan ártatlan,mint ahogyan azt én gondoltam.Nem tudtam hová megyek,de most nem lettem volna jó társaság.Egy óráig sétáltam a kollégiumban.Úgy döntöttem,visszamegyek.Imádkoztam,hogy ne kapjam rajta őket újra.Kinyitottam az ajtót,és megkönnyebbültem,hogy a brit fiú,már nincs itt,hanem valaki más.Egy kissé magas,szőke fiúval találtam szembe magam.Gyönyörű kék szemmel,és tökéletes mosollyal rendelkezik.

-Niall,ő Stephanie.Stephanie,ő Niall.-mutatott be egymásnak

-Örülök hogy találkoztunk.-mosolygott rám Niall

Mély,ír akcentusa van.Megölelt,majd elhajolt,és újra rám vigyorgott.Úgy vettem észre,hogy ők csak barátok.És szeretnék is ebben a tudatban maradni.Natalie ágyán ültek,és beszélgettek.Az ágyam nem volt se túl kemény,se túl puha.De tetszett.Az ágyon fekve megragadtam a telefonom,és 21:00 mutatott.Becsuktam a szemem,és megpróbáltam figyelmen kívül hagyni Niall és Natalie civakodását.

-Stephanie!-ugrált valaki a padlóról az ágyamra,majd újra

Szemem nehéz volt,és tényleg nem akartam felkelni.

-Ébredj ribanc!Kimegyünk.-szemem felpattant a durva megszólításra